Felébredtünk, vége,  a párna, a lepedő csurog az izzadságtól, de sebaj, gyorsan el kell felejteni ezt a rémálomszerű szezont, ahol az álom végén a szívbajt hozták a fanatikusokra. Sikerült az utolsó fellépést hazai pályára lobbizni, igaz szurkolók nélkül, de mégis a levegő, a gyep, és sok minden más tudott hozzátenni a csapat sikeréhez a Marassiban. Nem tudtam még vasárnap délután eldönteni, hogy este kiben, vagy miben bízok jobban a bennmaradásunk érdekében, hisz két lehetőség áll fent: vagy mi szerzünk minimum 1 pontot, vagy a Lecce nem nyer Veronában. Ez a mély pesszimizmus a szezonbeli, főleg inkább a tavaszi teljesítményünk miatt van. Vasárnap este aztán sikerült egy propaganda filmnek is beillő szar meccset játszani a tartalékos Palermo ellen, ha el akarjuk ijeszteni a gyerekeinket a labdarúgás gondolatától csak ezt kell levetíteni nekik. Mindenesetre nyertünk, s bennmaradtunk az A-ligára készülhetünk, s ezzel a barátságos tudattal búcsúztattuk el a grúz védő-legendát: Kaladzét!

Eljött az a mérkőzés, melyre mikor a játékosok, és a szakmai stáb felkészül, akkor értelmét veszíti néhány szó, mondat így pl: a következő fordulóra való tartalékolás is. Itt, és most erre a 90 percre szűkült a javítás lehetősége, kijavítani azt, amit korábban 37x90 perc alatt sikeresen elcsesztünk. A ketyegésből elég volt, nem kérünk több alapjáratot, s nem kérünk az alábízó futballistáknak látszó kontárokból sem, ám maradt még másfél óra, s ezalatt a másfél-óra alatt leróhatja mindenki a maga adósságát, most lehet fizetni, eljött az idő vasárnap este Bresciában. Ha nem is a Marassiban, a szentélyben, ha nem is a hazai kápolnánk oltára előtt, most minden egyes piros-kék mezbe bújt "aranylábú" meggyónhatja bűneit, és feloldozást nyerhet bennmaradás formájában. Uraim 110%-ot kérek...

Undorító munka áldozatai lettünk, vagy talán még vagyunk most is, udinei reményeinket gyorsan lerendezték, de ez nem csak a zebrácskáknak volt köszönhető, csúnya dolgok folynak a háttérben. Mikor durván 30 perc alatt a személyzeted -2-őn áll, akkor legyen bármilyen erős a kereted Udinében nem marad esélyed az szinte tuti. Alapból nem mi voltunk a favoritok, s alapból jobb csapat az Udinese jelenleg, de gyorsan a tudtunkra adta a FIGC, hogy vasárnap délután mi nem nyerhetünk, sőt pontot sem szerezhetünk. Az első piros cédulát Tagliavento a szlovák Juraj Kuckának mutatta fel, előzménye két ugyanolyan méretű, de más színű kártya magasba emelése volt, az első a 6. percben, a második a 29.-ben. Ezek közül különösen a második volt téves, és elhamarkodott ítélet a szakújságok szerint. Aztán a hazaiak vezető gólja után 8 perccel Palaciót is leküldte az év egyik legszarabb olasz játékvezetője, miután úgy érezte Rodrigo csúnyát mondott neki, holott ő Morettinek szólt hátra valamit. Innentől kezdve a nem túl rózsás esélyeink a pontszerzésre természetesen füstbe mentek, már fejben lehet mindenki az utolsó fordulóban járt. Egyébként az első bekapott gólunk, amit Di Natale szabadrúgásból juttatott a hálónkba, egy picit kapushiba is volt, ilyet nagyon ritkán írok a liga legtöbbet maga mögé nyúlkáló kapusáról.

A szárdok elleni nyögvenyelős kötelező 3 pont után, most egy sokkal nagyobb feladat előtt állunk, vasárnap Udinéből kellene pontot, pontokat rabolni. A küldetés lehetetlensége Cesenában nyert értelmet magának, ahol a "zebrácskák" egy fiatalember szezonbeli első góljával 3 pontot zsebeltek, s mellettük a többi BL. helyezésre ácsingózó társaság közül csak a Napoli tudta ezt megtenni, leszakítva magukról a Laziót, és az Intert. Így számukra is a remény tovább él, akár csak számunkra, még ha egészen más célok is lebegnek a két szempár előtt. Borzalmas idei teljesítményünket feledtetni egyhamar nem lehet, de némi kozmetikázásra szert tehetnénk egy vasárnapi bravúrral, ezzel szinte már az utolsó forduló előtt kiharcolhatnánk bennmaradást. De Canio nem fog 442-t játszatni...

A Bologna ellen azért 1 pontot én számoltam, aztán mikor a találkozóból el telt 20 perc gyorsan rájöttem, hogy ez nagyon borzasztó számolás volt. Őszintén szólva a játék képe alapján meg is érdemeljük a "B" ligát, játszottunk sokszor nagyon rosszul a szezonban, de ez benne van a citromlista legjobbjai között. A Bologna szabályosan lefocizott minket, egy kellemes ellenfél voltunk a számukra, röviden tömören voltunk egyszerre a pályán hitehagyottak, pontatlanok, erőtlenek, lassúak, dekoncentráltak, és baromi gyengék. Nagy szerencse, hogy a Lecce elbukta a papíron hozható meccsét hazai pályán, mert így a remény tovább él, s én bízom benne, hogy a szűnni nem akaró optimizmusomhoz hasonlóan gondolkodnak Rossiék is. A továbbiakban a szerda esti zárt kapus bajnokink elé jöjjön egy pár okos, jósolgató sor....

Probaili formazioni, Bologna-Genoa

Nagy szavak használata nélkül is nyilvánvaló, hogy az utóbbi évek legfontosabb sorozata előtt állunk, mely sorozat hatalmas hatással bír a jövőnkkel kapcsolatban. Egyrészt nem mindegy, hogy "A", vagy "B", hisz még mindig egyszerűbb bennmaradni, mint a következő évben feljutni, másrészt meg ha balul sülnének el a dolgok, az a morális háttér megtörését is eredményezheti. E sorozat első állomása a Stadio Renato Dall'Ara Bolognában szieszta időben, abban az időben mikor ha túleszed magad képes vagy elaludni egy közepes minőségű meccsen is nem csak a Forma 1-en.

A mi helyzetünkben jelenleg túl negatív kritikával nem lehet illetni a csapatot a milánói fellépés után, s vele együtt a régi új edzőnket sem, csak pár percen múlott a győzelemmel felérő pontszerzés. De Canio a lehető legjobban szervezte meg a csapat védekezését, s még olykor a támadásokhoz is formásan fel tudtunk érni, valamint a Milan sem tudott a fejünkre nőni annyira, mint ahogyan azt ők elgondolták. Ha némi szerencsével több van, és Gervasoni is egyenlő mércével vezette volna a találkozót, akkor egészen másképp is alakulhatott volna ez a szerda este, ám a "ha" szócskával kezdődő mondatok a futballban is elveszítik a jelentőségüket, mint az élet más területén annyiszor. Stabilak, és motiváltak voltunk, a hátralévő meccsekre ebből kell erőt meríteni...

Méltósággal, valamint megfelelő akarattal, és küzdeni tudással kellene lezongorázni ezt a maradék 5 fordulót, s hogy ezekre a jelzőkre mi készek, és méltóak vagyunk, erről máris tanúbizonyságot adhatunk Milanóban a bajnokcsapat ellen. Nyerni nem fogunk, még a pontszerzés is fényévekre van, ám megfelelő mezőnymunkával  megágyazhatnánk a többi 4 bajnokira a siker a ágyát. Az indulatok a csapat körül csak minimális formában enyhülnek, Preziosi mutogat az ultrákra, azok meg vissza, plusz a játékosokra, akik állítólag többször az éjszakai szórakozóhelyeken készülődtek az aktuális erőpróbákra. A sértett elnökünk a csapat eladásával fenyegetőzik, közben az egykori FIGC elnök Franco Carraro a bundázással kapcsolta össze a Genoát.

A Siena elleni csúnyaság után már Malesani felmentése a következő hír, ez már a harmadik edzőváltásunk, s hát most irigyelje valaki az új edzőt ezekben az időkben. 5 mérkőzés alatt kell megváltani, ha nem is a világot, de mindenesetre a Serie-A-ba jogosító lakcímkártyánkat.  Van vér a pucájában az biztos, isten hozott Luigi, jó munkát!

Működésbe lépett az időzített bomba, a több hetes hánykolódásunk, meg a duma, ami tök fölösleges volt, akár csak a fogadkozások mind-mind füstbe ment. A "B"-ben várnak minket, már ránk nézve röhej, hogy még mindig van esélyünk a bennmaradásra, azonban ezt már csak a a Marassitól távol lehet kiharcolni, hisz az események tuti stadionbezárásos büntetéshez vezetnek. Le a kalappal a szurkolók előtt, akik a gyenge teljesítmény ellenére is kitartottak, azonban most elszakadt a cérna, egy pillanatra a pár évvel ezelőtti FTC-Diósgyőr meccs jutott az eszembe. Mindenesetre, aki még nem volt teljesen tisztában mit is jelent Genoa labdarúgóként a zöld gyepen teljesíteni, az egy picit most beljebb van. Az ultrák levetették a játékosokkal a mezt, akik aztán engedelmeskedtek is, ezért tisztelet jár mindkét félnek, ám a gondok ezzel még nem kerültek megoldásra...